2008. január 14., hétfő

Bevezető, vagy mi

Nehéz szülés volt.

Két és fél év kellett hozzá, hogy a caminóm során a vonalas füzetbe kapart jegyzeteket az emlékekkel kiegészítve begépeljem, átolvassam, kijavítgassam, majd minden értelmes dolgot kihúzzak belőle, és a maradék lényegtelen szemetet a fényképek egy részével együtt feltegyem a netre. Így lett belőle útinapló, gondolatok nélkül – azokat megtartottam magamnak. Egyszerűnek hangzik, másoknak bizonyára egy hét alatt sikerült volna mindezt összehozni, de azok a mások soha nem fogják magukénak tudni az én lustaságom apró töredékét sem.

Mostanra viszont kezdtem szégyellni, hogy a második útra készülődve még az első élményeit sem tettem közzé, így megembereltem magam, és íme. Remélem, a kis csúszás ellenére lesznek benne hasznosítható dolgok az északi utat választó zarándokok számára. Kommentezni lehet, legfeljebb válaszolok.

Az északi útról: több túra, kevesebb Szent Jakab. Hegyek, völgyek, erdők, nehézségek, tengerpart, gyönyörű tájak, kevés albergue, még kevesebb zarándok, drága szállások és Baszkföld, Baszkföld, Baszkföld. Nem ragozom, a naplóban úgyis bővebben írok mindenről.

Bár nem akarom túlságosan azzal áltatni magam, hogy mi voltunk az első magyarok az északi úton, kétségtelen, hogy az indulást megelőző egy évben senkit nem sikerült találnom, aki végigment volna az Irún-Oviedo szakaszon, és útközben sem találkoztunk magyar nevekkel az alberguék „vendégkönyveiben”, ahová pedig általában minden zarándok buzgón beírja magát. Úttörőnek lenni jó, ez az apró kis illúzió megmarad hát nekünk, amíg valaki szét nem oszlatja.

Az úttal kapcsolatos rettentő méjjj bölcsességeket kihagynám, van nekünk erre szakosodott megélhetési zarándokunk könyvvel, cédével, nádihegedűvel. Egyébként sem találtam meg önmagam, akármennyire népszerű dolog is ez mostanában, és nem is ezért mentem (én inkább a „nem köll elveszni” iskola tanításait követem). A spirituális rész tehát nem vonzott, a vallási pedig… nos, a Nagyfőnökkel mindig is békében megvoltunk, egymástól jó puskalövésnyi távolságra. Vagyis Hillary szavaival élve azért mentem, „mert ott volt”. És jó volt.

Ismétlés 2008. nyarán.

(Update: megvolt, bővebben itten: judcamino.blogspot.com )


Tovább a naplóhoz

Hasznos holmik