2008. január 6., vasárnap

2005. augusztus 13., szombat, Leces – Sebrayo

Utolsó napunk az északi úton, holnap letérünk a Primitivóra. 29 kilométer lesz a táv, reményeink szerint kevés aszfalttal. A tengerparton reggelizünk, itt ér utol minket Siklóernyős. Haladási sebessége alapján még találkozunk vele – bár mi sem száguldozunk igazán.

Asturia minden tekintetben kenterbe veri Cantabriát. Mindenhol fél-másfél méter magas kőfalak húzódnak, a városok szépek, rendezettek, sok a régi kövesút, és a Camino is próbálja elkerülni a forgalmasabb helyeket.

Az egyik faluban egy helyi néni leszólít, és azt mondja, ne menjünk arra, amerre a jelzés mutatja, hanem haladjunk tovább az országúton a következő falu felé, mert a Caminós út valamiért nem kóser. Kedves bennszülött. Szót fogadunk neki, de hamarosan meg is bánjuk. Elméletileg spóroltunk ugyan vagy három kilométert, de végig az úton megyünk, az autók néhány centire húznak el mellettünk. Útközben ismét összefutunk Siklóernyőssel. Visszafelé tart, azt mondja ő inkább megpróbálkozik a jelzett úttal. Megértem, nekem is halálfélelmem van. Fontolóra veszem, hogy mégis vissza kéne menni, és útközben befenyíteni az életünkre törő boszorkányt.

Még kétszer találkozunk Siklóernyőssel, másodszor éppen alváshoz készülődik egy padon. Francia cimboránkkal is összefutunk, hurrá. Az utóbbi napokban kezdett összerázódni egy mókás kis társaság, kiderült, kik a valódi túrázók, és már ismerősként üdvözöljük egymást.

Ragyogó érzékkel az albergue előtt úgy 20 méterrel tartunk pihenőt. Cipő, zokni le, kaja elő, elfekvés, masszírozás, henye… aztán a negyed órás ejtőzés után összeszedelőzködünk, befordulunk a ház sarkánál, és ott a szállás. Ügyesek vagyunk.

Az alberguében még több ismerős, még a santanderi vén gengszter alberguéjéből is, majd érkezik Siklóernyős és Pavarottiék. A hely teljesen rendben van, donativós. Holnap nagy valószínűséggel búcsút veszünk a többségtől, nem tudom, hányan térnek le a Primitivóra.

Kellemes meglepetés: kiderül, hogy Porfészkoszban vásárolni is lehet, a falu felső részén egy tag a furgonjából árulja a cuccost. A nap legjobb híre; már rákészültünk a pástétomos kenyérből álló vacsorára, és helyette gyümölcslé, péksütemény, csokoládé… micsoda különbség.

Este befut a két spanyol srác, akiket Ribadasellában eligazítottam: Pablo és Dabi. Jó arcoknak tűnnek.



Előző nap---------------------------------------------------Következő nap

Nincsenek megjegyzések: