2008. január 6., vasárnap

2005. augusztus 16., kedd, Oviedo – San Juan

Letérünk az északi útról, első napunk a Primitivón. Az andalúzoktól nem tudunk elbúcsúzni, mélyen alszanak – hajnalig tartott a meditáció. Oviedóból kiváló jelzés vezet kifelé, hamarosan magunk mögött hagyjuk a várost, és bevetjük magunkat a hegyek közé. Kezdődik a hullámvasút, és mától minden nap nehezebb terepre számíthatunk. Kajánk alig van, útközben szándékozunk vásárolni, de a kis hegyi falvakban nincsenek boltok.

El Escampieroban, Oviedotól 13 kilométernyire albergue, de nem állunk meg. Pecsétet a helyi kocsmában lehet kérni, itt kapható néhány alapélelmiszer is. A kocsmáros néni látványosan utál, de azért ad pecsétet… nekem. Rita credentialját „elfelejti” lepecsételni.

Gradóban megállunk, de az albergue még zárva, ezért továbbmegyünk San Juanba. A teljes táv így 25 kilométer lesz. A szálláson most már tényleg csak azok vannak, akik a Primitivón jönnek végig. Az ismerősök közül itt a francia gyerek, akivel Santillana után összeakadtunk, és mostanában egy nyaka köré tekert pulóverrel mászkál, meg a spanyol haverja, akiről csak annyit tudunk, hogy professzor. Továbbá egy francia srác és a barátnője La Vegából. A lány hihetetlen ruhatárat hozott magával, van egy teljes lila kollekciója, még egy kis táska is jár hozzá. Lolának hívják, ennek örömére meg is kapja a Lilácska becenevet.

Elég korán van még, zavartalanul tudunk mosni, fürdeni. A spanyolok mellett ez egyébként sem nehéz. Este nyolc után egyszerűen felszívódnak, elmennek vacsorázni valahová még akkor is, ha tíz kilométeres körzetben nincs semmi ehető. Rejtély, hogyan csinálják, de mindig találnak egy kocsmát.

Kábé tucatnyian gyűlünk össze éjszakára, és mivel a Primitivón nem nagyon lehet variálni az útvonalat, körülbelül ezeknek az embereknek a társaságára számíthatunk Leonig, vagy egészen Santiagóig. A szállás donativós.



Előző nap---------------------------------------------------Következő nap

Nincsenek megjegyzések: