2008. január 6., vasárnap

2005. augusztus 17., szerda, San Juan – Salas

Az éjszaka folyamán megszaporodtunk, egy rakás bringás érkezett. Hajnali 2 körül harsány kakaskukorékolásra ébred a ház – valamilyen ismeretlen okból megszólalt az egyik zarándok telefonébresztője. Aztán két perc múlva újra, és megint. A röhögés elcsitulása után mindenki zavartalanul horpaszt reggelig. Csak 6 után kelünk, ma mindössze 18 kilométert kell mennünk, igaz, azt hegyek között. (Nem igazán tudom, ezt miért említem külön… szinte az egész utat hegyek között tesszük meg.) Egy idősebb tag és a fiatalabb társa már fél hatkor leléptek, így meglepetésként ér, amikor a háztól úgy 100 méternyire találkozunk velük – nem találják az utat. Egy 400 méteres szakaszon bolyongtak egy órán keresztül. Letérni sehol sem lehet, még ötven métert kellett volna menniük, hogy meglássák a jelzést – amelyik mellett egyébként előző este eljöttek. Megnyugtató a tudat, hogy nem én vagyok a legnagyobb lúzer a tartományban.

A salasi albergue mindössze hatágyas, és csak hideg víz van. Jéghideg. Valószínűleg egyenesen a közeli patakból vezette be a vizet valami perverz állat. Kárörvendő vigyorral hallgatom a zuhanyzó Rita sikoltozását. Tiszta Pszicho. Jókedvem csak addig tart, amíg sorra nem kerülök. Lefagy az összes kiálló testrészem. Nem csodálkozom, hogy rajtunk kívül csak egyetlen zarándok száll meg itt: Raul.

Raul érdekes figura. Először azt hisszük, hallássérült, mert kicsit furcsa kiejtéssel, harsányan kommunikál, és nem hall valami jól. De aztán kiderül, hogy az MP3 lejátszó miatt van enyhe halláskárosodása. (Egyébként rengeteg spanyol hallgat zenét bringázás, séta, sport közben.) Szóval jó fazonnak tűnik, tud vagy ötven szót angolul, és ezeket néha még mondattá is alakítja, ami bőven elég a kommunikációhoz. Az igényesség nem az erőssége, ezt főként akkor konstatáljuk, amikor két szelet kenyérből és egy tábla csokoládéból szendvicset barkácsol magának. A korlátra kiterített törülközőjét én halászom ki a patakpart menti mocsokból, de észre sem veszi az anyag elszíneződését. Mit lehet erre mondani? Szimpatikus tag. Most még.

A szállás ingyenes, pecsételni a fenti kocsmában lehet. A közelben, 2-3 kilométernyire állítólag van egy másik albergue is.



Előző nap---------------------------------------------------Következő nap

Nincsenek megjegyzések: