2008. január 6., vasárnap

2005. augusztus 2., kedd, Bilbao – Portugalete

Megvárjuk a reggelit, végre jól kialszom magam. Világosban ébredek. Hehe. Sarkam állapotára való tekintettel megejtek egy kisebb szanálást: egy pár zokni, toll, öngyújtó, fél liter víz, meg még néhány apróság megy a kukába. Továbbá Rita egészségügyi csomagjának tetemes része, egyebek közt néhány tekercs géz, gombaölő kenőcs és hasonlók… elmondani nem merem neki, majd az út végén. Aztán teletömöm az övtáskámat, hogy a hátizsák minél könnyebb legyen.

Három spanyol sráccal vágunk neki az útnak, és hamarosan sikerül a legbrutálisabb eltévedést produkálnunk. Valahogy rákeveredünk arra az útra, amelyiken át lehet menni a francia útra. A jelzések ritkák és halványak, egy idő után teljesen eltűnnek, mi pedig egy forgalmas országúton találjuk magunkat. Kábé 4 kilométeres kóválygás után leljük meg újra a helyes utat.

Egész nap Bilbao elővárosaiban szédelgünk. Baracaldóban egy útépítő munkás kiröhög, amikor megmondjuk neki, hová tartunk. Baracaldo visszataszító hely, meggyőződésünk, hogy ennél randább várost egész úton nem fogunk találni. De aztán jön Sestao. A település a nyócker leglepukkantabb részeire is simán ráver. Gyorsan átszáguldunk rajta, majd meggyőződünk róla, hogy minden testrészünk megvan. Húzós hely. Viszont a következő város, Portugalete már gyönyörű település, pedig szinte egybeépült Sestaóval.

Az albergue donativós, csinos matracokon lehet aludni. Vannak ágyak is, de azokat a korábban érkezők már elfoglalták. Például a három spanyol srác, akik érdekes módon jóval előttünk megérkeztek, pedig sokkal lassabbak voltak nálunk, és ugyanúgy eltévedtek. Biztosan jót buszoztak…

Az achillesem már nem fáj. Újabb kis csoda. 20 kilométert tettünk meg.



Előző nap---------------------------------------------------Következő nap

Nincsenek megjegyzések: