2008. január 6., vasárnap

2005. augusztus 23., kedd, Padrón – Cadavo Baleira

Reggel végre nem kell törődnünk másokkal, együtt kelünk Mon Cheriékkel. Ébredés után szokás szerint kimegyek az albergue elé megnézni, milyen idő van, és hallgatom néhány percig a hajnali csendet. Tiszta az ég, pontosan előttem jól kivehető az Orion. Egy hónapja gyalogolunk, és egyre gyakrabban jut eszembe, hogy közeledik az út vége. Kéne menni még egy kört…

A mai szakasz elméletileg 21 kilométer, de nekünk sikerül vagy 24-re nyújtanunk. Mindössze egyszer állunk meg – reggelizni – de a köd és a hideg miatt nem is nagyon van módunk hosszabb pihenőkre. Ízelítőt kapunk a galíciai szemerkélő esőből, ami szinte bekúszik a ruha alá, és észrevétlenül áztatja át az embert, de délre kisüt a nap, és pompás időben érkezünk meg a Primitivo legszebb nevű városának alberguéjéhez. Utánunk néhány perccel Mon Cheriék. Az albergue zárva, de a franciák felhívják az ajtón lévő papírra kiírt telefonszámot, és rövidesen már ott is a hospitalero. Kissé morcosnak tűnik, és az is rögtön kiderül, miért. Az előző szállásról telefonáltak neki, hogy egy csoport délelőtt tízkor még nem hagyta el az alberguét, úgy kellett kirugdosni őket. Hehe, nagy buli lehetett, láttuk reggel a maradványokat… Szerencsére a francia pár (és persze az időpont, hiszen még csak fél kettő van, és ennyi idő alatt lehetetlen ideérni) meggyőzi, hogy azok nem mi vagyunk. Egyből megenyhül, lepecsételi a credentialokat, és egy nyomtatványon rögzíti az adatainkat. Magyarország szemlátomást komoly dilemma elé állítja. Némi hümmögés után be akar írni minket Óceániához, hiába mutogatjuk neki felháborodottan, hogy Európai Unió. Végül az „egyéb európai országok” kategóriába kerülünk. Még jó, hogy „Balkán” nincs a papíron…

A szállás igazi luxushotel az eddigiekhez képest. Patyolat tiszta az egész, külön férfi és női vizesblokk, társalgó, konyha, két tízágyas szoba… kész szálloda. És mindez donativós. Az immár megenyhült hospitalero körbevezet minket, és közli, hogy ha úgy gondoljuk, birtokba vehetjük a mozgássérültek számára fenntartott kétágyas szobát is. Mon Cheriék erősködnek, hogy költözzünk be mi, de végül sikerül rájuk tukmálni a szobát. Nem mintha nem különülnénk el szívesen Rauléktól, de a ők mégiscsak egy pár, vagy miaszösz… mi meg már hozzászoktunk valamennyire ahhoz az istencsapásához. Azért megtesszük az óvintézkedéseket: berendezkedünk az egyik szobában, mosás után mindenhová kiteregetjük a ruhákat száradni, és az ajtót gondosan becsukjuk. Titokban talán még imádkozunk is, hogy a másik szobába menjenek. Még egy hét ezekkel, és biztosan megtérek…

Szieszta után vásárlás, és a shopping körútból visszafelé belebotlunk a Franciába és Sashába. Tehát a csipet csapat is megérkezett. Raul szokása szerint üvöltve köszön, mi nem túl nagy lelkesedéssel viszonozzuk. Nem irigylem Raul szomszédjait, még egy autópálya mellett is kellemesebb lehet az élet.

Gyorsan összeütünk valami kaját és leülünk enni, mielőtt ezek hozzálátnának az újabb esti buli előkészületeihez. Ismét megérkezik a hospitalero, és bevezetésként kegyetlenül lecsettinti a Franciát, aki jól láthatóan összevissza süketel. Egyetlen szavát sem értem, de így is egyértelmű, hogy a reggeli „incidensről” van szó. Pont ott táplálkozunk mellettük az asztalnál, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem rángatózik a szám széle a visszatartott vigyorgástól. Mégsem térek meg, egy kaján szemétláda vagyok, elismerem.

Vendéglátónk ezután a Professzor, majd Raul haját is leüvölti. A hülyegyerek sértődött kivonulása közben legázolja Ritát, mire kap egy nemzetközi kézjelzést. Ezen kissé meghökken – első alkalommal mutatja halovány jelét, hogy valami eljutott a tudatáig –, majd egy vállvonással lehülyézi Ritát és távozik. Öt perc múlva viszont már jön haverkodni, és teleüvölti az alberguét, hogy milyen nagyszerű magyarok is vagyunk mi. Istenem… egyszerű ember, egyszerű örömökkel.

Mosogatnék, de eltűnt a mosogatószer. Pedig öt perce még a helyén volt. A hospitalero látja, hogy pipák vagyunk és megkérdi, mi a probléma. Kézzel-lábbal elmagyarázzuk a helyzetet. Azonnal körbejárja az alberguét, és visszaszerzi a flakont a Franciától. Az a főigénytelen azzal mosta a ruháit. Sebaj, megkapja a második letolást is. Tudom, hogy mocskos dolog, de bizserget a káröröm.

Raul este bejön hozzánk, a tíz üres ágy közül (szerencsére ők a másik szobába cuccoltak be, talán mégis eredményes volt a pogány ráolvasás) kiválasztja azt, amelyiken a holmim van, egy hanyag mozdulattal helyet csinál magának és letelepszik. Látom rajta, hogy beszélgetni akar. És azt is teszi. 10 percen keresztül magyaráz, közben kapitálisakat szellent, és minden ilyen aktus után röhögve közli, hogy fabadát evett. Hurrá.

Később ismét tiszteletét teszi és felajánlja, hogy vacsorázzunk velük. Készítettek egy csomó kaját, és fejenként 2 euroért teletömhetjük magunkat. Nem rossz üzlet, mivel a srác szakácsnak tanul, de valahogy viszolygok tőle, hogy részt vegyek bármiben is, amihez ennek a vadbaromnak köze van. Hosszasan magyarázza, mennyire helytelen, hogy nem beszélünk spanyolul, merthogy ez itten Spanyolország, meg a peregrinók nagy családja, meg hasonlók, és kutya kötelességünk lenne beszélni a spanyolt, no meg velük buliznunk. Hát hogyne. Bólogatunk, hátha akkor hamarabb abbahagyja.

Már ágyban vagyunk, amikor újra támad. Kissé ittas állapotban beront a szobába, és ha lehet, még a megszokottnál is hangosabban folytatja a műsort. Végül már üvöltve próbáljuk kizavarni, nem sok eredménnyel. Lilácska párja segít, kiterelgeti a szobából az elázott andalúzt.

Késő éjjel még három zarándok érkezik hozzánk hullafáradtan. 3 órás alvás után majdnem 50 kilométert gyalogoltak, és másnap kora reggel kelnek. Lugóig akarnak menni, de ha lesz idejük, továbbhaladnak. Mindhárman spanyolok, de látszik, hogy a vikingek annak idején ide is eljutottak: az egyiknek hosszú, dús, vörösesszőke sörénye van, már csak a szarvas sisak hiányzik a fejéről, a másik pedig egy igazzy északi óriás, sűrű szakállal. Szinte várom, hogy Raul még egyszer bejöjjön randalírozni. Legalább Bokorarcúnak is meglenne a vacsorája.



Előző nap---------------------------------------------------Következő nap

Nincsenek megjegyzések: