2008. január 6., vasárnap

2005. augusztus 26., péntek, San Xorxe – Melide

Meglepően jól aludtam az asztalokon, nem is nagyon akartam felébredni. Kényelmesen összeszedelőzködünk, ezúttal nem kell sunnyognunk. Bedobjuk a kulcsot a polgármester postaládájába, és folytatjuk az utat. Köd ezúttal nincs, de az idő borús, a nap nem akar kisütni. Legalább nem esik, és hideg sincs.

Melidét már tíz kilométerről látjuk, úgy tűnik, átkeltünk a hegyláncon. Mire beérünk a városba, a nap is kisüt. A templomban lehet pecsétet szerezni, és nem messze a tértől ott az albergue – nyitás 13 órakor. Látszik, hogy ez már a francia út: hordákban közlekednek a zarándokok, és nyitásra vagy 30-40-en gyülekeznek az épület előtt. Hehe, egy hónap alatt összesen nem láttunk ennyi gyalogos peregrinót.

Egy fekete hajú, idősebb nő sántikál be az épület elé. Mosolyogva, „hola”-val köszöntjük, amire amúgy balkánosan „helló”-val felel. Akár magyar is lehetne, de hogy nem hispán, az egészen biztos. Alaposan megnézem a ruháját, hátizsákját, de semmi jellegzetest nem látok rajta. Nem messze tőlünk letelepszik. Ritával dumálunk tovább, mire váratlanul megszólal: „Nem gondoltam volna, hogy egy hét után itt hallok magyar szót.” Egy hét után? Piha. Mi több mint egy hónapja nem hallottunk semmit azon kívül hogy „Egészségedre!” – azt is egy lengyeltől. Mindenesetre örülünk egymásnak. Zsuzsa a francia úton jött végig, de a fájós térde miatt már alig vonszolja magát. A hátizsákja még a reptéren eltűnt, ott kellett eldöntenie, hogy folytatja-e az utat, vagy inkább hazamegy. Vásárolt gyorsan néhány cuccot, a többi zarándok meg összedobta neki a többi szükséges holmit, hátizsákot, hálózsákot, miegymást.

Mire nyit az albergue, kétszeresére duzzad a tömeg. Hosszas sorbanállás után berendezkedünk, aztán ebéd, és Rita végre hódolhat a mosó-és-szárítógépbe-való-pénzbedobálás nemes hagyományának. Nem olcsó mulatság, de ebben az embertömegben igen praktikus, meg nem árt, ha legalább havonta egyszer rendesen ki van mosva a ruhánk…

Raul és Lilácskáék is feltűnnek, de úgy látszik, a hülyegyerek végre lekattant rólunk. A Professzor meg útközben valahol szerzett egy kutyát, viszi haza.

Rita és Zsuzsa tökéletesen egymásra találtak, hamarosan elszabadítják körülöttem a magas (vagy méjjj?) ezotéria hullámait, ezért inkább menekülőre fogom a dolgot, és felfedezem magamnak a környéket.

Az este folyamán még két magyar érkezik, de nem sikerül megtalálnom őket.



Előző nap---------------------------------------------------Következő nap

Nincsenek megjegyzések: