2008. január 6., vasárnap

2005. augusztus 5., péntek, El Pontarrón – Santona

Túléltük az éjszakát. Gyorsan felcuccolunk és elhúzzuk a csíkot. Az út kanyargós, érzésem szerint mindig visszafordul Pontarrón felé; meg vagyok győződve róla, hogy a falu körül keringünk. Tiszta Ravenloft birtok. Útközben látunk egy nagy, kihalt, fenyegető gyártelepet, biztosan itt állítják elő nagyüzemben a zombikat. Aztán egy csapatnyi mozdulatlanul álló birkát. Ezek is élőhalottak. Lefényképezem őket, hogy legyen valami bizonyíték. Kéken világít a szemük.

Aztán végre kisüt a nap, és véget ér a rémálom.

Az út valahogy lerövidíti önmagát, a tájékoztatóban jelzett 26 kilométer helyett meg mernék rá esküdni, hogy alig tettünk meg 15-öt, és máris Laredóban vagyunk. Megkérdezünk vagy tíz bennszülöttet, hogyan lehet átmenni az öblön. Angolul egyik sem tud, a legkommunikatívabbak viszont elmagyarázzák, hogy az út sok-sok kilométer. Csapdát szimatolunk. Ezek biztosan vissza akarnak küldeni minket El Pontarrónba. Végre akad egy fiatalember, aki valamennyire beszéli az angolt, és megmutatja, merre kell menni a komphoz.

A „kikötőt” csak hosszas keresgélés után találjuk meg. Ezek a hispánok nem cifrázzák túl a dolgot. Van egy strand, és a kis hajó ott köt ki, ahol a legtöbb ember várakozik. Megállunk hát, és türelmesen alkotjuk a tömeget. Az átkelés 1,5 euro/fő. Megspóroltunk majdnem egy teljes napi utat.

Santona valami halászati központ lehet, egymást érik a halüzemek, és mindent beleng a masszív halszag. A Szent Hering őrködik a város felett. Ennek ellenére kellemes hely. A környék teli van erődökkel, nagy bulik lehettek itt a középkorban. Látunk néhány szobrot, emlékművet is, kutyáknak, halaknak. Érdekes nemzeti hősök vannak errefelé…

A nap élménye: leülünk egy parkba dinnyézni, és távozás közben véletlenül rálépünk a füvet helyettesítő kiszáradt izére, ahol egyébként gyerekek és kutyák rohangálnak. Ott terem egy idős őslakos, és leüvölti a hajunkat. Mosolyogva kérek elnézést, mégiscsak az ő hazai pályája. Egyébként is, mit nekünk egy bennszülött haragja, mi már megjártuk El Pontarrónt.

A szállás vacsorával 5,5 euro/fő. Lehet reggelit is kérni, de inkább kihagyjuk.

Egyre jobban élvezem az utat, nem akarok hazamenni. Este elkezdem tervezni a következő Caminómat. A vádlim közben olyan vastag lett, mint a combom.



Előző nap---------------------------------------------------Következő nap

Nincsenek megjegyzések: