2008. január 6., vasárnap

2005. augusztus 6., szombat, Santona – Santander

33 kilométer a mai táv, de remekül érzem magam, fel vagyok dobva. Talán ez lehet az oka, hogy amikor Ritával nézeteltérésünk támad egy táblán szereplő felirattal kapcsolatban, derűsen visszamegyek a hőségben vagy másfél kilométert, hogy lefényképezzem és bebizonyítsam az igazam. Ami természetesen nincs. No majd talán máskor.

Az egyik faluban az út két oldalán, egymással szemben két tábla, a következő feliratokkal: „Galizano 3,5 km” és „Galizano 3,3 km”. Nem annyira meglepő, egy ideje már rájöttem az alaptételre: egy spanyol kilométer = x méter, ahol x egy véletlenszerűen változó érték, valahol 0 és 2000 között.

Güemesnél albergue, de nem esik útba, így nem megyünk be pecsételni.

Somóba nyílegyenes országút vezet be, mellette kerékpárút. Gyalogolunk rajta vagy 6 kilométert, de 1 km-rel a város előtt engedünk az újra feltűnő sárga nyíl csábításának, és letérünk róla. Szerencsére hamar rájövünk, hogy hibát követtünk el, és a szántóföldön keresztülgázolva, egy magánház udvarán át visszajutunk az útra. Ennyit a partizánakciókról.

A városban újra kompra szállunk, irány Santander. Kábé 10 perces út, 1,9 euro fejenként. Pecsét a TI irodán, ugyanitt ellátnak minden segítséggel.

Az alberguében egy vén, ám igen kedves gengszter fogad minket, és sajnálkozva közli, hogy már nincs szabad ágy, de ha nekünk megfelel, alhatunk a földön, az irodában. Persze hogy megfelel. Sajnos két napig nem maradhatunk, pedig szerettünk volna itt egy pihenőnapot beiktatni, kicsit körülnézni. Felajánl nekünk egy szálláslehetőséget másnapra, fejenként 15 euróért. Némi habozás után elfogadjuk. Rita lábára ráfér a pihenés, és a következő szakasz nagyon hosszú lesz. Elvezet minket egy helyre, ahol a madámnak előre fizetünk (a kéglit tuti hogy szobáztatásra használják, amikor éppen nincs szezon). Az öreg biztosan ebből is leakasztja a sápot. Visszafelé mutat egy kajáldát, ahol lehet menüt enni 7 euróért. A vén szálhámos tutira százalékot kap.

Estére az öreg beszervezett még néhány zarándokot, és az utolsó pillanatban egy osztrák lány is beesik. Hatan nyomorgunk az iroda padlóján. Nagyon jó a hangulat, mindenki rajtunk trappol keresztül, de sebaj. Igazi főhadiszállás fíling, a népek a további útszakaszokat tervezgetik, haverkodnak, főznek, dumálnak. Valami ilyesmit vártam az út elejétől. Remekül érzem magam.

Eddig az első albergue, ahol van konyha. Luxus. Pecsétet itt is adnak, illetve a katedrálisban.

A vizesblokkban állandó a forgalom, úgy döntök, ma kihagyom a fürdést. Reggel úgyis megyünk át az új szállásra, ott az lesz az első dolgom. Büdösen és elégedetten alszom el.



Előző nap---------------------------------------------------Következő nap

Nincsenek megjegyzések: