2008. január 6., vasárnap

2005. július 26., kedd, San Sebastian – Orio

A sétányon elhúzó rendőrautó zúgására ébredek. A zsaruk bámulnak, de nem zargatnak. Ünnep volt, itt-ott az alkoholtól mozgássérült őslakók alszanak a bokrok alatt. Talán azt is látják, hogy zarándokok vagyunk; gondosan úgy fordítottam a hátizsákom, hogy minden arra járó jól lássa a kagylót. Hátha segít. Utólag tudom meg, hogy a helyi szakemberek előszeretettel rámolnak ki a parti padokon alvó turistákat.

Rita is felébred, aludni már úgysem tudunk, elkezdünk pakolni. Épp időben. Hajnali hatkor beindul az automata öntözőrendszer, mi pedig mentjük a menthetőt. Így is elázik néhány cuccom, de nem túl vészes a helyzet. Büdösek vagyunk, koszosak és szakadtak. Jól érzem magam.

Rita ha szenvedve is, de folytatja az utat. Előző este még azt gondoltam, reggel fel kell tennem a vonatra, és egyedül megyek tovább. A várost még vánszorogva hagyjuk el, aztán napközben már elég jó tempóban haladunk. A lába fokozatosan javul. Az új gyógytornász mottó: „Tökmindegy hogyan jársz, csak ne fájjon.” (Ezt a diploma összetépésének és vécé öblítésének jellegzetes hangjai követik.)

Igueldóban, a kihalt utca szélén asztal várja a zarándokokat. Rajta pecsét, friss, hideg víz (a déli, 30 fokos hőségben), mindenféle hasznos információkkal teli nyomtatott lapok, és egy kis füzet, amibe mindenki beírhatja az adatait. Magyar névvel nem találkozunk, legutóbb két spanyol zarándok járt erre, egy nappal előttünk.

Ezt a napot lazításnak szánjuk Rita lába miatt. Zarándokszállás elméletileg San Sebastiantól kb. 45 kilométerre, de bízunk benne, hogy 15 km-nél, Orióban a pap ad nekünk szállást. Ennél hosszabb távot nem merünk kockáztatni.

És az első kis csoda.

Orióban luxusalbergue vár minket. Tágas, tiszta, barátságos, alig egy éve nyílt. A jelek szerint kezdik kiépíteni az északi utat, a jelzések minősége is erre utal. Fürdés, mosás, teregetés a kertben, és henye egész délután.

Arra ébredek, hogy valaki nevetve ölelget: megérkezett a hospitalera dekoratív unokahúga. Hm. Látszik, hogy viszonylag új a hely, itt még így üdvözlik a vendégeket. Jövök máskor is. Este ő tálalja fel nekünk és egy kedves, idős olasz házaspárnak a négyfogásos, könnyű rozéval megtámogatott zarándokmenüt. Nagyon jó hangulatban telik az idő, a leányzó tört angolsággal csacsog, mi nevetünk. Beavatja Ritát a baszk hímek lekoptatásának tudományába. Hasznos lehet.

Kaja után kitör rajtunk az infantilizmus: a taljánokkal együtt megszálljuk a hintát, és vagy egy órán keresztül dumálgatunk. Ismerkedés az angol nyelv rejtelmeivel, hehe.

(Szállás 7 euro, vacsora 6 euro fejenként.)


Előző nap---------------------------------------------------Következő nap

Nincsenek megjegyzések: