2008. január 6., vasárnap

2005. július 27., szerda, Orio – Deva (Lastur)

Hajnalban kelünk. Újabb kedves gesztus a vendéglátók részéről: mivel reggeli hivatalosan csak 7 óra után lenne, elláthatjuk magunkat a konyhában, és nem kell fizetni érte (egyébként reggeli 2 euro/fő lenne), mivel nem ők szolgálják fel…

Rita lába nem sokat javult, viszont meggyőződésem, hogy az egész tegnapi napnak nagy szerepe van abban, hogy egyáltalán tovább tud jönni. Ugyan lassan haladunk, viszont így nem szedek össze vízhólyagokat a rohangálásommal. Cserébe folyamatosan sajog a vállam a hátizsáktól, de néhány nap, és hozzászokok. Legalábbis remélem. Én nem sok mindent tudnék kidobni – talán csak egy kanalat, mert abból valami megmagyarázhatatlan véletlen folytán kettőt hoztam.

Nincs határozott célunk mára, az útleírás szerint normális zarándokszállások ezen a szakaszon nincsenek, legfeljebb Youth Hostelek, de azok drágák, és egyébként is tele vannak. Nyár, üdülőkörzet, hurrá. Ismét csövezésre készülünk.

Zarautz városában pecsétet lejmolunk a városházán (van albergue is (YH), természetesen teli), Zumayában pedig nagy pihenőt tartunk. Rita csobban a tengerben, aztán a TI irodában újabb pecsét. Deva előtt utolérjük az olaszokat, aztán nem is látjuk többé őket, mert találunk egy alberguét, és bemegyünk érdeklődni. Pecsét van, hely nincs. Deva felső részéből liftekkel és mozgólépcsőn mehet le az, akinek nincs kedve végigjárnia a szerpentint. Nincs kedvünk.

A TI irodában közlik, hogy a városban nincs szállás, a közeli (10 km) Lasturban, egy új alberguében viszont igen. 12 euro/fő reggelivel… mocskosul drága, viszont 30 km van mögöttünk ugyanennyi fokban, az egész út egyik legnehezebb szakaszán. A hospitalera bejön értünk a városba kocsival, majd reggel vissza is hoz.

Az irodában futunk össze Paullal, a Franciaországban élő holland földműves-szerzetessel. Ő a francia úton ment Santiagóba, és most az északin gyalogol haza. Szenzációs fazon, folyamatosan vigyorog és szövegel. Jön velünk ő is az alberguébe, közös vacsorát csapunk. Mint kiderül, Paulnak nincs kanala, így megszabadulhatok felesleges evőeszközömtől. Talán mégsem véletlenül cígöltem magammal.


Előző nap---------------------------------------------------Következő nap

Nincsenek megjegyzések: