2008. január 6., vasárnap

2005. július 29., péntek, Deva – Canarruzza

A hospitalera reggel bevisz minket a városba, puszi, ölelés, buencamino, miegymás. Megmutatja, hogy a hídon kell átmennünk, mire mi magabiztosan ráfordulunk a mólóra. Egy teherautósofőr kiált utánunk ékes baszk nyelven, hogy ha nem hajóval akarunk menni, akkor nem ártana az úton maradnunk (vagy valami ilyesmit mondhatott).

26-27 kilométer vár ránk, Paul szerint nehéz terepen. Szerencsére ez túl lett misztifikálva, ráadásul az egyik legszebb útszakasz, rengeteg erdővel, főként fenyvesekkel. Marxina-Xemein szocreál parkjában pihenő, aztán jön Bolibar, néhány ótvar ronda, színesre dukkózott emeletes házzal. Szerencsére a falu másik vége már igazi mexikói Koszfészkosz hangulatot áraszt. A Simon Bolivar múzeum zárva. Még két kilométer a római úton, és megérkezünk a ciszterci kolostorhoz. Remek hely, teljesen autentikus csuhásokkal, és az ajándékboltjukban mindenféle helyben készített finomságot lehet kapni (bor, sajt, csokoládé stb.). Mindössze négyen vagyunk gyalogosok, a többiek mind bringás zarándokok. Este nagy közös vacsora, a szerzetesek kitesznek magukért – húsleves, babsaláta, tejberizs. Ugyan a többiek dumájából egy szót se értünk, mégis jó hallgatni a társalgásukat. Kaja után beülök az istentiszteletre, és vagy húsz percen keresztül hallgatom a szerzetesek énekét. Lenyűgöző. A Nagyfőnökkel ugyan nem trécselek, sosem voltunk beszélő viszonyban, meg egy magamfajta pogánnyal biztosan nem is állna szóba, de azért hálás vagyok neki; melózott egész nap, távol tartotta tőlünk a döglesztő hőséget.

A szállás, vacsora, reggeli természetesen ingyenes, adományokat lehet dobálni.



Előző nap---------------------------------------------------Következő nap

Nincsenek megjegyzések: